Elvegyülni a közben

Először csak érdeklődni jöttem be ide, kerestem valamit a környéken, bizonytalan voltam, itt meg ki volt írva valami "Turisztikai fogadóközpont", hát akkor itt csak tudnak valamit... nem nagyon tudtak. Ellenben volt valami kis ajándékbolt melléküzemágban az étteremben, lehetett kapni feliratos csecsebecséket is. Szóval a pincér nem volt a topon olyan kérdésekben, hogy hol van a barlanglakás, merre van a várrom, meg a kastély maradványai... hát így jártam. Volt egy kis oldalszoba, ott ittak valami rekedt, borízű hangok, oszt közben eszmét is cserélek egymással. Elmentem megnézni a templomot, aztán visszamentem enni is valamit. Ez olyan bizonytalan kérdés volt. Déltájt lehetett, van menü, mondták diadallal. Azért én megnézném az étlapot is, ha van, mondtam óvatosan. Van, persze! De hol is van? Volt egy valahol, na. Kereste az asztalon, fiókban, konyhában, aztán valahol csak meglett az az egy példány. Befotóztam. De inkább menüt kértem. Babgulyás meg túróscsusza. Jó lesz az! Közben érkeztek más menüs vendégek is, érezhetően itt nem nagyon kértek mást ősidők óta, csak menüt. Talán ilyen közétkeztető. Erősen leharcolt munkások a szomszéd asztaloknál. Lassan kapogattuk a leveseket, de pofás kis bográcsban volt, az igaz! Inkább jó volt, mint nem. Meg a csusza is egész ehető volt, volt benne finom pörc is, meg egy kis tál tejföl is járt hozzá. A menü csak 1800 forint volt, bőséges, jóllakatós, a kis üdítőcskéimmel együtt is 2700 forintot fizettem mindenestül.