Emlékműféle

Csesztvén kóboroltam a napokban, aztán a település központja táján van egy kialakított emlékpark. És ilyenkor oda belekerül mindenféle, amit kötelező módon ábrázolni kell, 56, Trianon, meg mindenféle háborúk. Ezeket az ügyeket azért rakják az emberek elé kövekbe vésve meg fémekbe öntve, hogy ne felejtsék el őket. De ez a legtöbbször hamar elfelejtődik, a nép nosztalgiát érez a hajdani nagyság iránt, a véres, bűnös vezetők iránt, előszedi őket a szemétből és talapzatra állítja. Aztán kezdődik minden előröl. Ennek a groteszk formának az a neve, hogy A háborúk áldozatai a viselkedésminta hozzá meg az, hogy megállj, és azt mond, hogy ó, hősök, hősök, páratlan hősök alapjában véve csóró áldozatok, ennek a fémfának a levelein vannak a helyi halottak nevei, igaz, ez a fényképen nem látszik annyira jól. Mikor születik meg az a józan apa, aki elhozza ide sétálni a gyerekeit, és azt mondja, hogy látjátok gyerekek, a felmenőink ekkora baromarcok voltak, mindig háborúskodtak, lövöldöztek, folyt a vér és a könny. De ti tanuljatok ebből, ne csináljátok ezt, és őrizzétek meg a családotok, országotok békéjét.