Ez más belül

Vándoroltam az országúton és közben az jutott eszembe, hogy milyen nehéz próbának tettem ki a gyomromat Eplényben, és egyre szomjasabb is lettem. Valahol inni kellene, de ráadásul kávézni is ebben a nyomott hangulatú időben. Csetényben megláttam ezt a helyet, és még vissza is fordultam a néptelen úton. Impozáns intézménynek tűnt alulról, pazar terasszal, a környék éke lehet talán. De bekukkantva az ajtón, hát, mit szépítsük, egy falusi kocsma. Nem rossz ez így, de a vendégkör ugye behatárolt. A koma ül a sörével a melós göncében, ugyanaz a típuspasi az ország összes kocsmájában. Egy másik a pultnál évődik az éppen itt bent szárítkozó közmunkás lányokkal, vagyis pont olyanokkal. Akik bejöttek, hogy nézelődjenek, hogy folyik ez a csillogó nagyvilági élet. Kortalan lányok-asszonyok. igen magasröptű párbeszéd zajlott a jobb- és baloldalamon, mondjuk én voltam középen, mint pingpongasztalon a háló. Jólesett a kis körte üdítő, éppen erre volt szükségem és a presszókávé sem volt rossz éppen. És rendkívül olcsó volt, szinte szóra sem érdemes összeg. Így aztán elhagytam a pályát, továbbálltam, bővülve egy kalanddal.