A múlt sűrűjében

Hát ez először is gyönyörű! A kedves, drága hölgy, aki az önkormányzatról mellém szegődött, úgy látszik a környék úrnője, mert nem csak a Weöres-Károlyi emlékházba vitt el, de simán az ő fennhatósága alatt áll az evangélikus templom is, így aztán minden különösebb küzdelem nélkül bejutottam oda is. Ámult-bámulat. Nem elég, hogy itt van ez, mint a történelem csontja fából, de ezen kívül miket is mesél még a levegő szelleme? Hogy Weöres Sándort itt keresztelték? Az egy dolog de azt tudtad, hogy a kamasz Petőfi ott volt szerelmes Csáfordy Tóth Rózába? Na jó, Petőfi akkor még nem volt Petőfi, Petrovics volt és a szüleivel rokonlátogatni jött Ostffyasszonyfára. Onnan járt a 16 éves süldő át a csöngei templomba, és a karzatról sugározta szerelemmel imádott Rózáját. Na, pont oda ültem, ahol a lángoló szívű tini ült, ide véste be híres sorait a legenda szerint, ezt látod, és innen próbáltam szerelmesnek lenni a képzeletbeli kiscsajba. Mmmm megértem ezt a Petrovics gyereket. Igaza volt. Ja, hogy ez neked még nem elég érdekesség a templommal kapcsolatban? Akkor tessék: Tessedik Sámuel ide, a falak mellé ültetett akácot. Ma is megvan. Na, azért ez már mégis valami, nem?