Hagyományos magyar konyhát visznek, a fogások jelentős része édesvízi halakból készül. Kínálnak többek között pontyot, harcsát, kecsegét, süllőt rántva vagy roston, esetleg Orly módra, harcsából készítenek paprikást is. Halászlét kérhetünk pontyból, harcsából vagy vegyesen, illetve belsőséggel. Tartanak továbbá májgaluskalevest, csontlevest, gyümölcslevest, marhapörköltet, hagymás rostélyost, csirke-, pulyka- és sertésszeleteket hagyományosan vagy párizsiasan rántva, töltve-rántva vagy toppingolva, hízott libamájat rántva, illetve lyoni módra, desszertként gesztenyepürét, ananászt tejszínhabbal és palacsintavariációkat. A pezsgőkkel együtt bő tucatnyi bort tartanak a Törley, a BB, a Varga, a Bodor és a BM pincétől, kedvező áron. A pezsgőket leszámítva minden tételt decire is kimérnek. Hétféle sört kínálnak az Asahi és a Heineken portfólióból, csapolt sör nincs. A kommersz töményitalok között a Panyolai pálinkák képviselik a minőségi szegmenst. A haltepertő nem élvezhetetlen, de nem is meggyőző, mélyhűtőt is látott afrikai harcsából készült. A mellé rendelt tartár old school, helyben készült, kifejezetten jó a maga műfajában. A pacalpörkölt jó alapanyagból készült, nem gyári csíkozottból, illata, íze kissé animális, de ez az igazi pacalrajongók számára inkább erény. Színe intenzíven piros, a csíkozása is szép, a pacal puha, lehetne egy cseppet határozottabb tartása, a szaftban nem sok a hagyma, annál több a zsiradék, de élvezet tunkolni, kár, hogy gyenge minőségű kenyeret adnak mellé. Kovászos uborka csak az étlapon van, a valóságban nincs, az almapaprika korrekt. A Gundel palacsinta kissé szakadozott, mikrohullámú sütőben melegítették, a csokimártás lehetne jobb. Jóindulattal átlagosnak mondható produkció. A kiszolgálás udvarias, az ifjú hölgy rendszeresen eltűnik hosszabb időre, pedig alig vannak vendégtérben. Kevéssé motivált, elismerő megjegyzéseim nem hozzák lázba, kötelességszerűen válaszolgat a kérdésekre. Ez így jóindulattal három és fél pont, amit vajszívemmel és pacalrajongásommal felkerekítek 4-re.
