Az étlapot kézbe véve az embert valósággal sokkolják az árak, melyek annyira kedvezőek, hogy azon töprengünk, hogy vajon mit ünnepelnek ezzel a különös díjszabással. A felszolgáló megerősítette azt, ami egyébként az étlapon szerepel, csak elkerülte a figyelmem, tételesen, hogy hétfőtől péntekig egész nap menüárakkal dolgoznak, hétvégén érvényesek a normál árak, egyébként azok sem magasak. A konyha a hagyományos magyar ízekre alapoz. Húszféle bort kínálnak, zömmel a magyar élvonalból, beleértve a ménesi Balla Géza Fekete leánykáját is. A tételek többségét poharazzák. Söröket a Carlsberg portfólióból tartanak, kiemelkedő minőségű pálinkákat pedig a békéscsabai Árpád főzdétől. A konyhát a Michelin csillagos helyeken edződött és többek között a kisharsányi Góréból ismert Kun Péter vezeti, aki ottjártam idején sajnos házon kívül volt. A jól sikerült lilahagymasalátával és fokhagymás tejfellel felszolgált haltepertő korrekt, élvezetes, bár az irdalás nem semlegesítette teljesen a szálkákat. A ropogós kovászkenyér, amit az étlap ígér gyenge, ráadásul nem kovászos, hanem átlagos bolti. A nagyipari kenyerek között is akad ropogós héjú, ez nem tartozott azok közé. A halászlé átlagosnak mondható, túl sós, a hal frisségével nincs gond, állagával sem. A pacalpörkölt jó ízű, de még főhetett volna, al dentere sikeredett. A leve laza, inkább gulyás-, mint pörköltjellegű. A héjában főtt és felszolgált burgonya korrekt. Összességében nem élvezhetetlen, jobbacskának mondanám. A császármorzsa viszont tömör, nehézkes, nem segít rajta a jól sikerült selymes almaszósz. A kiszolgálás kedves, udvarias, szolgálatkész. A borlapot csak külön kérésére adják oda a vendégnek, ami nyilván nem segíti a borfogyasztást.
