Rendkívüli élmény

Talán már kijelenthetem, hogy van némi rálátásom a gasztronómia széles palettájára, de ez a tegnap esti vacsora messze az élvonalban teljesített, verve talán más, magasra értékelt éttermeket is. Nagy szerencsémre DEndre kolléga hasonló menüt fogyasztott előttem, és annyira részletesen leírta a fogásokat és az összetevőket, hogy nekem szinte már nincs is mit hozzátennem. Szóval Dánszentmiklós Magyarország mértani közepétől pár kilométerre. Erdőkön át, árnyas, csendes falu, aztán egy pontján egy különleges kulturkörnyezet, gyönyörű parkban hotel és étterem, egy másik dimenzió. Ajánlatos időben bejelentkezni, a helyfoglalás alapkövetelmény. Mi degusztációs menüért utaztunk, netes előtanulmányok után. A beltér méltó az elvárthoz, igényes, ízléses. Nem mindenki érkezett időre, mi kb. 5 perccel a 18 órás meghirdetett időpont előtt, pont jókor, de volt, aki több mint fél órát késett, zavarba hozva ezzel a konyhát, ami az elcsúszásokat folyamatosan próbálta valahogy helyretenni. Milyen szép lenne, ha ilyenkor a pár sutyerák elnézést kérne a többiektől, akik miatta várakoztak, meg a személyzettől, de remélem, megtörtént. Feleségem négyféle borral kérte a párosítást, én kényszerűen a hatféle alkoholmentes italsorral vigasztalódtam, ez ugyanannyiba kerül, és meghökkentően jó élmény ez is. A már alattam leírt fogások gördülékenyen, jó ütemben jöttek, amikor már beindult minden. A sommelier nagyon intelligens, szórakoztató, megfelelő tartalmakkal, információkkal kiegészítve hozta az italait, az étkeket felszolgáló lányka enerváltan, nyár végi fáradt unalommal adta elő a sajátját, lélekben nem volt jelen, csak egy sportcipőben. Az ételek felségesek. Mestermű minden fogás. Az italok úgyszintén. Borbély Alexandra és Nagy Ervin remek társasági emberek, mellettünk vacsoráztak, ez csak emelt a ház fényén. Azt viszont pont nem értem, hogy valaki más miért hoz el egy ilyen helyre egy másfél év körüli totyogó gyereket a kicsi nyilván nem evett bébipolipot, lazacot vagy mangalica-tarját szóval, neki miért kellett végigélvezni ezt? Néha nagyokat sikoltott a diszkrét szalonzene alá, volt, hogy rámhúzta az ajtó függönyét, én ebbe ugyan nem haltam bele, de nem találtam a magyarázatot. Nos, ez nem egy olcsó hely, persze attól függ, hogy honnan nézzük. Ok, ritkán találkozik az ember kétszemélyes vacsora után 100 ezer forint nagyságrendű számlával. Lehet, hogy 10 éve szívrohammal lefordultam volna a székről. Most meg nem. Na jó, de mégis, mennyi legyen? Nem egy átlagélmény, nem arról van szó, hogy az éhségedet akarod csillapítani, mert azt nyilván lehet 5000 forintért is, vagy az alatt. Ez viszont egy különleges kirándulás térben és ízorgiában. A hétköznapi élet ellentéte. És akkor nem drága, hanem ennyiért utazol.