Útonjáró

Szeled az utakat a hazán, mentünk át a falun, és a szemem sarkán a periférikus látás vörösriasztást küld, valahol oldalt széplábú (?), hosszúlábú (?) lány megy át a kerten, talán népies porta, talán felirat is van rajta, mi ez, talán tájház, jéé, csak úgy ajándékba azonnali megálló esete, száll ki, behatol Nem tájház az, hanem kézművesház, az ittjartamon is fent van, csak üresen, tartalom nélkül, és a nyár közepén három csaj tevékenykedik bent, a laza káoszban, van magas, vékony, ducibb, alacsonyabb, de kedves mind, persze, szabad bejönni nyugodtan, hülye, mondom magamnak, ilyenkor persze az asszonnyal jössz, szóval, a három kis tevékeny teszi a dolgát, mi meg nézzünk körbe, csináljunk, amit szeretnénk, így aztán beténferegtük a kovácsműhelyt, néhány tárgy, szerszám ismerős, néhány nem annyira, meg a népi mindennapok néhány hagyományos elemei, pl. rokkák, amúgy biztosan máskép néz ki, ha rend üli meg a házat, hát most itt így van, össze-vissza, de ingyen van, örülj, hogy láthatod, megköszönjük, búcsúzunk, integetünk, elmegyünk.