Átutazóban

Mentünk délről északra az ország keletében, kánikula, szomj, újra és újra felmerül az igény, hogy valami hideget, vagy valamit inni itt vagy ott. Ismeretlen tájakon bolyongani csupa felfedezés meg meglepetés, meg hát a lehetséges helyek csak egy része van fent az ittjartamon, a Goggle térképén, a Facebookon meg nem keresek fagylaltot. De ez itt jött az út mentén, maga kínálkozott, hogy itt van fagylalt, öcsi, állj meg! Hol vagyunk? Derecskén... nahát. Parkolás. A fagyis hely előtt árnyas kiülő, vonzó. Bent az üzletben senki. Kis tanácstalanság. Szolgáljuk ki magunkat? Becsületkassza, vagy mi ez? Aztán előkerül egy férfi, talán a szomszéd zöldségestől, nem túl lelkes, de azért kiszolgál. Mondom, hogy ennék fagyit, meg innék is, de azt előre kifizetem, aztán majd elveszem. Jól van legyen, mindegy. Hát így is történt. Elnyalogattam a fagyit kint az árnyékban a pohárból, aztán bementem, kiszedtem egy kólát a hűtőből. aztán már tovább is álltunk.