A falak dekorációjában keverednek a XX. század elejének hangulatát hordozó Coca Cola reklámok, a népi kerámiák és a helyi közönség tetszését kereső festmények. Az asztalokon kockás terítő, továbbá só-, chili- és borsdaráló, ami igen jó pont. Hagyományos magyar konyhát visznek, de a választékot gazdagítják néhány nemzetközinek mondható fogással. Eleve rokonszenves, ha valahol a magyar konyha első számú attrakcióját, a pörkölt-műfajt annyira komolyan veszik, hogy nemcsak marhaból készítik, hanem birkából, kakasheréből (taréjjal), csülökből (körömmel), pacalból és szarvasból is. De ezen kívül kínálnak többek között babgulyást, Újházi tyúkhúslevest, palóclevest, ököruszálylevest sült marhavelőscsonttal, rántott kacsamájat tejfölös burgonyahabbal, brassóit, cigánypecsenyét, velővel töltött sertéskarajt, rántott borjúlábat, marhasteaket lángossal. Ötféle bort kínálnak a magyar élvonalból, ezeket kimérik decire is. Borsodit, Staroprament, Coorst és Belle Vue Krieket tartanak csapon, Edelweisst, Hoegardent és két alkoholmentes tételt palackban. A békéscsabai Árpád főzde pálinkáit tartják. A kiszolgálás kedves, udvarias. Ha keresné a felszolgáló hölgy a vendégek tekintetét, gyakrabban ellibbenne az asztalok mellett, s ha tájékoztatna előzetesen arról, ha egy fogás eltér az étlap ígéretétől, akkor az maga volna a tökély. Az előételek között először a kacsamáj zsírjában kacsatepertő, kacsakolbász, édes kalács névre hallgató kompozíció ragadta meg a tekintetünket, amit azon nyomban meg is rendeltünk. Édes kalács helyett egyszerű minőségű kenyérből készült pirítós érkezett, viszont e bakit messze kompenzálta az, hogy a kacsamáj hízott állaté volt és komoly mennyiség. Lehetne azon szőrözni, hogy alacsonyabb hőfokon szebb színe marad a májnak és kevesebb zsír sül ki belőle, de ezzel együtt kifejezetten ízletes lett, lényegében erre az egy elemre is el lehetett volna kérni nyugodtan azt a 3590 forintot, amennyibe a fogás került, sőt, akár többet is. De ezen kívül ott volt még az izgalmas, állagában cseppet a homogénebb disznósajtokra hajazó ízletes kacsakolbász, a tepertő, amin érződött, hogy nem az előző napokban készült, ez volt a leggyengébb elem, de ezt ellensúlyozta a be sem ígért, kiváló füstölt kacsamell. Az apró hibákkal együtt felettébb kellemes meglepetés volt ez a fogás. A haltepertő jól sikerült, friss alapanyagból készült, azonnal tálalták, frissen sült a hagyma is hozzá. Korrekt lilahagymalekvárt adtak mellé. Az azonnali tálalás banalitásnak tűnik, de sajnos nem ritka, hogy valamilyen oknál fogva eltelik némi idő, míg a fogás a vendég asztalára kerül. Legutóbb, pár hete a híres-neves Jóbarátok halsütőben jártunk így Balatonalmádiban, ahol a fokhagymás harcsa egyfajta haltepertő átiratként is felfogható, s a hal a zsiradékból való kiemelés, illetve a vendég asztalára kerülés közötti idő elnyúlása miatt nem adta a joggal elvárható élményt. A velős pirítós élvezetes, jó a kenyér-velő arány, meglepett, hogy fűszerpaprika nélküli velőkrémet kentek a kenyérre, de ez nem volt le semmit az élvezeti értékéből. A kenyér ezúttal is kommersz, átlagos. A színre is megnyerő pacalpörkölt kifejezetten jól sikerült darabja volt a maga műfajának, lehetett volna finomhangolni, a szaftot kicsit koncentrálni, de így ahogy volt, nagy élvezettel kanalaztuk be. Soha rosszabbat! Mint a fentiekből kiderül, nem volt ez egy kifogástalan élmény. De a legfontosabb mégiscsak az összkép, a végső benyomás. Az, hogy a vendég úgy érezze, hogy érdemes volt az adott helyre beülni, hogy maradandó emlékkel gazdagodott s a vendéglátóegység megérdemli, hogy jó hírét vigyük. Etekintetben a Dobozi kisvendéglő egyértelmű sikert aratott a mi körünkben. Bíztatásul adok nekik 5 pontot.
