Ez valami gyönyörű!

Nem a mi ötletünk volt, nejem profi idegenvezető barátnője küldte a tippet, aki már máskor is ritkajó, különleges helyekre protezsált be bennünket, és rögtön elérhetőséggel, névvel, telefonszámmal a hölgyhöz, aki kinyitja nekünk. Mert ott állsz a bezárt szépséges templom előtt, és lerágod a kalapod dühödben... hát itt nem így volt, időben telefonáltunk, többször egyeztetünk út közben, és néni fia útnak is indult biciklivel, hogy kinyissa nekünk. Ez a Wenckheimek kriptája melletti csodatemplom, bementünk, elájultunk, olyan szép... de nem csak mi jöttünk be, hanem vagy három biciklis vándor is, üde fiatalok, szerintem nagy örömmeglepetést okoztunk nekik a nyitott templommal, bejöttek és tisztelettel végigámuldozták, és a csillag az égen az volt, hogy míg mi fent matattunk a karzaton, közülük egy nő és férfi megállt az oltár előtt és elkezdett olyan szépen, zengőn énekelni, hogy az angyalok suhogtatni kezdték a szárnyaikat. Spontán volt, tiszta és magasztos, megtöltötte a teret a kupoláig, ott álmodott tovább a színekben fürödve. Nagyon hálás vagyok a megélt pillanatért. Fent is végignéztünk mindent, meg ahol egyáltalán lehetett, elmesélem a kiscsizmák okát, amikor gróf úrék ideparancsoltak a templomba ministránsgyerekeket a szertartásra, sokuk annyira szegény volt, hogy a kis csipkés jelmeze alatt mezítláb ácsorgott a kövön. Ilyenkor felvehették a grófék által idehozatott csizmácskákat, de ez nem az övék lett, nem az egészségüket védte, szertartás után visszakerült az emeleti karzatra mind. Ilyen erkölcsös és szép világ volt ez. De a templomot nem nagyon lehet feledni, aki csak teheti, feltétlenül tekintse meg! És énekeljetek! Csodálatos az akusztikája! Belépés díjtalan, de nyilván adsz adományt te is.