Csendes megbékélés

A legtöbb faluban, városban a világháborús emlékművek bent vannak a település főterén, az oszlopokra írt nevek hol fenenagy hősök, hol szerencsétlen áldozatok, de a végeredmény ugyanaz, a történelem daráló kerekének emberveszteségei, hiszen a múlt (és a jelen) történelmét vérrel írják. Így szoktuk meg, minden vallás valami globális Istenről papol, aki az egész világ ura, a gyakorlatban meg egy ótvar, kikülönült, mások ellen fenekedő nemzetállam céljaira használja fel a hitet. Itt, Domoszlón a halottak emlékei a halottak közé kerültek. Érdekes látvány a magyar meg a szovjet háborús, hősies emlékmű is kikerült a temetőbe, a sírok közé, és egymással most is szembenállnak, de én meg inkább azt hiszem, hogy inkább közel állnak egymáshoz, Ugyanaz a sors. A nyomorult magyar parasztgyerek lelőtte a nyomorult szovjet parasztgyereket vagy fordítva. Csak képzelem, hogy éjszaka előjönnek, aztán valami olyan duma van, hogy te figyejjé má, dárágoj druzjá, vagy mi, ne haraguggyá má, hogy lelőttelek... fátylat rá!