Amikor mellényúl az ajánlás

Lássuk hát Dömsödöt, mondtam, amikor Apajon ill. Apajpusztán a világon semmi nem volt, ahol enni lehetett volna. (Pedig Apajpusztáról milyen jó emlékeket őrzök! Most meg tiszta rom, enyészet az egész.) Szóval akkor Dömsöd! Lássuk az ittjartam ajánlását! Első a Mizsei vendéglő, akkor oda! Pfff... beálltunk az udvarra, a parkolóba, aztán be az "étterembe"... húú, nyomott, nehéz, kemény ételszag nehezedik a bútorokra. Valami fura előérzet volt, egymásra néztünk, aztán kissé kényszeredetten, hogy ok, maradjunk... leültünk hátra, de hiába, egy darabig csak hallgattuk, hogy többen vihognak meg ordibálnak, aztán leesett, hogy ez egy amolyan önkiszolgáló dolog, oda kell menni a pulthoz és ott egyezkedni. Az elmúlt napokban mindenhol libanapok voltak Márton miatt, hát itt is. Étlap is van róla. Úgy egyeztünk meg a nejemmel, hogy ő eszik egy levest, én meg egy másodikat próbaképp, aztán majd csak elleszünk valahogy, Ő kérte a libanyaklevest, én meg a libazúzából készült pörköltet. Hát az nincs, esetleg még leves van, meg máj... nézem, nos, a máj az jó húzós lesz, de a libamáj sehol sem olcsó. Miután csak annyit választhattam, hogy roston vagy rántva kérem, hát rántva kértem, hagymás törtkrumplival. Sorra készülnek el az ételek, ahogy a páciensek rendelik. Egy éltes hölgy annyira üvöltözött duhaj jókedvében a vendégek között, hogy kénytelen voltam odamenni és megkérdezni, hogy mennyiért hagyná abba ezt az éktelen ordibálást? Mert, hogy vagyunk itt többen, akik nem szeretnénk hallgatni... aztán sikerült is, jópár decibelt levett a potméterén ezek után. Meglett a leves, napközis tálcán el lehet hozni, a levet meg a daragombócot elfogyasztotta párom, a nyakkal nem bírt, nekem is készen lettek a májak, ránézésre jelentős adag, de azért volt ebben valami csalafintaság, a krumpli émelyítően zsíros volt, a párolt káposzta viszont egész jó volt, tényleg, de a plusz lila lekvár valahogy semmiképpen nem szolgálta jól az ebédet. A májak sem okoztak nagy örömöt, a panírruhácskájuknál jóval apróbb májak lapultak a tányéron, és rosszkedvűen gyűrtem le magamba, amit le lehetett. Azt kell, hogy mondjam, semmiképpen nem érte meg, rossz kitérő volt.