Addig-addig kellette magát

Már kétszer-háromszor elmentem ott az országúton, ahol kint hívogat egy barnakeretes tábla, hogy műemlék arra, 4 és fél kilométer. Nem tudtam, hogy mi lehet az, de amikor többedszer megjelent, csak nem hagytam már szó nélkül a csábítást. Semmiféle tervem nem volt, azt sem tudtam, hogy van ilyen, hogy Döröske, de csak elfurikáztam már odáig. De már esteledett, veszített erejéből a fény, ez látszik képeken is, szóval odaértem a friss nyomon és lám, egy szépséges Árpád-kori templom lapult itt az ismeretleneség homályában, egy régi temető közepén. Az 1300-as években kezdődhetett a története, félelmetes mennyiségű templom épült akkor, aztán hozzáépítettek, átalakították, tettek-vettek bennük, és van, ami még ma is áll. Azt nem kérhetem számon senkin, hogy ott, a világvégén, az erdő szélén, az esti órákban miért nem volt ez nyitva, mert nem lehetett. De arra mindenképpen jó ez a félértékelés, hogy felhívja rá mások figyelmét, hogy ne legyenek ilyen tudatlanok, mint én, hátha valakinek végre adhattam egy kirándulási tippet.