Néha megállék...

Az ember megy, suhan valahová, aztán lát valamit és megáll, megnézi... Na, ez is ilyen volt, nem kerestem, csak úgy átmentem a településen, ez az emlékmű keresett meg engem. Van itt egy ilyen kis Millenniumi emlékpark, igaz, hogy 1956 nem a millennium, de a hősiességeinket egymás mellé szokták pakolni mindig a hozzáértők, hát itt lett helye. Abszolút nem egy rossz koncepció ez a lobogó lyukas zászlót imitáló színes gránit, minden fejtörés nélkül azonnal lejön a mondanivalója. Azon azért már elmerengtem, hogy - később utánaolvasva - a művész azért hagyta meg recésre, durván megmunkáltra a felületet, mert így kívánta szimbolizálni a hatalmas küzdelmet, a gyászt, a fájdalmat, meg minden egyebet is... Ööö... nyilván így van. Ha valaki recés felületet lát, azonnal a gyász jut eszébe meg a küzdelem, gondolom...