Élményszámba megy

Ezek szerint itt nem csak a kastélyt értékeljük, hanem az egész kastélyszigetet. Ok. Még mindig tanakodom rajta magammal, hogy négyes vagy ötös, aztán kiírom magamból és talán eldől. Mert először is gyönyörűszép a kastély maga, a környezet is szép, módjával. Egyébként az ország egyik legnagyobb kastélya. Kerti úton által megközelítem, az unatkozó portásnő kint szellőzik a szabadban, jöttömre begyorsul és befut a helyére. Ja, kastély? Igen van, 3 perc múlva indul is egy vezetéses túra, egyelőre én vagyok csak itt a csoport. Háá, de szerencse. Aztán hogyan lesz a menet meg a jövet? Vannak valami kedvezményre jogosító okmányaim? Bejön egy másik nő is, lehet, ő lesz a vezető. Pedagógus? Múzeumi dolgozó? Hány év alatti kisgyermek? Hát izé, nyugger? Na, ne mondja... jó, De ha 73 éves vagyok, akkor mi van? Háá, nem hisszük, vissantottak a hölgyek, én rögtön csináltam piruettet meg hátrom pukedlit, igazoltam magam, így aztán ingyenes lettem. Végül egy pasi jött vezetni, vele jártuk be, amit be lehetett, nagyon profi volt, és rengeteg ismeretanyag birtokában volt, néha úgy kellett fékezni, hogy ennyi talán elég is lesz. Nem akartam a másfél órás túrát végigcsinálni, meg a hosszú filmeket megnézni, úgy jártam be, ami és ahogy fontos volt számomra. Na most... így kívülről szép tényleg, impozáns építmény, belül is freskók, festések, de a berendezés az egyik legszegényesebb,. azok közül, amiket láttam. Néha egy-egy teremben csak egy- azaz 1 darab alibi-bútor volt, az se volt az igazi. Jó, hát persze, honnan lennének eredetiek, itt szovjet parancsnokság volt valaha. De amit megcsináltak, az nagy munka, szép munka, érdemes végigjárni nagyon, sok-sok gondolatot is ébreszt. Lépcsőn közben esküvőifotózgattak, biztos kiadják sokszor ilyen célra is, valamiből csak meg kell élni, ha már belőlem nem.