Vissza a középkorba

Egy szakmai konferencián vettem részt, melyet a szállodában tartott az egyesület egy 2015-ös szeptemberi hétvégén. Ilyenkor egy harmad okoskodás, két harmad szórakozásból áll a péntek-szombat-vasárnap. Pénteki érkezésünkkor esett az eső, nem volt túl szép idő, beparkoltunk a szálloda elé, és bementünk a recepcióra. A szálloda első látásra kicsinek tűnt, nem is értettem hol fog itt 40-50 ember elférni. Egy kedves hölgy fogadott minket, aki átadta a kulcsot, majd közölte, hogy hogy kimegyünk, lemegyünk a lépcsőn, átsétálunk az udvaron, felmegyünk egy másik lépcsőn, és ott lesz a mi szobánk. Ekkor kerekedett ki a szemem először, mivel mozgássérültként a kedvencem, ha ennyi lépcső van. Gondoltam is, hogy na az én ivászatomnak annyi :) Ekkor jelent meg a szálloda igazgatója, egy fiatal kedves helyes férfi, aki rögtön intézkedett, hogy kinyitja nekünk a hátsó parkolót, a csomagokat Ő elviszi a szobához, mi kocsival álljunk be, ott kevesebbet kell sétálni a szobához, és a lépcső is kevesebb. Hálásan rámosolyogtam, és rezgő pillákkal elrebegtem egy köszönöm-öt. Megható volt, ahogy az esőben várt minket, míg megkerültük az épülettömböt,- mivel elölről nem látszott, hogy 5 épület alkotja a szálloda területét - és elkísért a szobánkhoz. A szoba egy hatalmas teraszról nyílt, gyönyörű vadregényes fák árnyékolták, még az eső ellenére is látszott, mennyire varázslatos a kert, a kis utak, melyek az épületeket összekötik, és mellettünk közvetlenül volt található a kápolna. A szoba egy szolid, tiszta, rendes szoba volt, fürdőszobában káddal. Miután a csomagokat lepakoltuk mi az első dolgunk? Fedezzük fel az épületet, és igyunk meg valamit a bárban. Átsétáltunk a főépülethez, ahol a szakmai konferenciát is tartottuk. A fő épület előtt is egy hatalmas terasz volt, leanderekkel, tujákkal, mindenféle örökzöld növénnyel körbevéve.
Kérdeztem a pincért, hogy nincs más út, ahol a szobát meg lehet közelíteni? Azt mondta, de, van, le kell menni a föld alá, ott van egy kiépített folyosórendszer, mely összeköti az épületeket. Le is mentem, gondoltam, ha út közben elakadok, visszafordulok :) Hihetetlen látvány tárult elém. Úgy éreztem magam, mintha a középkorba csöppentem volna, és én lennék a vár úrnője, aki siet vissza lakosztályába, hogy néhány levelet sürgősen megírjon. Jó, nem ezért mentem vissza, az egész alagút, a kövek, a megvilágítás, az atmoszféra teljesen elvarázsolt. Abszolút edzésben voltam ez alatt a három nap alatt, bármit akartam fel-le, fel-le, de a hely kárpótolt a kellemetlenségekért.
A wellness részleg épp felújítás alatt volt, és látszott az udvaron is, hogy építkezések folynak a kert túlsó végében, de ez minket semmilyen formában nem zavart.
Az ételek fantasztikusan finomak voltak, nagyon szeretem, mikor a reggeli, nem csak rántotta, és virsli, itt minden földi jó fel volt vonultatva. Felvágottak, zöldségek, gyümölcsök, müzlik, rántotta, virsli, sajtok, gyümölcsök, többféle pékáru. Többféle gyümölcslé, kávé, tea. Az ebéd és a vacsora is nagyon ízletes volt, a pincérek végtelenül kedvesek, és gyorsak, igyekeztek lehetőség szerint minden igényt kielégíteni, minden kérdésre válaszolni.
A hely nem akadálymentesített. Ez tény. De ha az ember nem kerekesszékes, akkor a hely szépsége, magával ragadó hangulata, a személyzet kedvessége, az ételek finomsága, a csend, mind kárpótolja a fizikai nehézségek okozta kellemetlenségeiért.