Az ország egyik legnagyobb

Van valami rejtélyes törekvés a vár-, kastély-, bazilika-, zsinagógaépítési stb. szándékok körül, mindig mindenki a legnagyobbat, legmagasabbat, legszebbet akarja építeni, és erre mintha számolatlanul volna pénz mindig mindenkor. Egerben is úgy volt ez, 1827-ben jött valami Pyrker János László nevű koma, beállt pátriárkának, és kimondta, hogy hát az nem lehet, hogy Eger temploma olyan legyen, mint egy falusi templom, ezért aztán felső határ a csillagos ég, szaporán ide Hild József, meg itáliai mesterek, hajrá, pénz nem számít! Gondolom, a nép meg a kunyhókban sanyargott továbbra is, ahogy megszokta. Napközben meg hordta a követ a pátriárka úr igényei és még nagyobb dicsősége szerint. Öööö... hát nem sokat változott a világ. Szóval, felépültek a falak vagy 5 év alatt, belül meg a kialakítás további 120 évet vett igénybe. Biztos megérte. A pénz költésének soha nincs vége, most éppen felújítják, belül a védődurkolatok mögött harsány munkások üvöltöznek, flexek zengenek templomi kórus gyanánt, de hát volt erre az EU-nak is számolatlanul pénze. De mindegy is az, arra jártam, nyitva volt, örömmel vettem észre, bementem gyönyörködni én is. Nem volt rajtam kívül senki, a munkadal személytelenül a függönyök, díszletek mögött maradt. Így azért elég jó élmény békében átsétálni téren és időn, megcsodálni az oltárokat, jó, bevallom, a kerubok tettek rám igazán nagy hatást, az a két nő, aki ott kerub, hát... nagyon jól sikerült szobrok, olyan missziós, az ember beléjük szeret és akár meg is térül ott helyben. Annyira szeretnivaló szárnyas nők, hogy engem is megfogtak. Most így utólag, törölték az eddigi bazilika-élményeimet és rájuk fogok emlékezni, ha ez az épület majd eszembe jut.