Mire gondolhatnék

A szovjet katonai temetőt a térképen néztem ki magamnak, aztán mégsem én mentem csak úgy oda, hanem az a kedves idős tanár is velem jött, aki az Eötvös múzeumot mutatta meg. De tényleg, nincs messze egymástól a két hely, rövid séta. Addig beszélgettünk. Ez egy kissé elhanyagolt emlékmű, meg a temető is, kicsit gondozatlan benyomást kelt, valahol a gazos vidék végén. Az emlékműről mintha lekerült volna minden, ami eredetileg rajta volt. De miért jöttünk ide, miért állunk itt? Mi ebben az érdekes? A tanár úr bizonyos ismeretekkel rendelkezett, átnézte a sok-sok nevet tartalmazó sírköveket, aztán megállapította, amit már amúgy is tudott, hogy sokszáz ember fekszik a lábunk alatt, azaz a maradványaikat rejti a föld. Ő úgy mondta, hogy a temetőben voltak elhantolva, aztán áthozták később őket ide. Tömegsírok. Én úgy olvastam, hogy egyenesen a kastélykertbe temették őket. Miért, mi volt itt? Hát a Dunán való átkelés. A tanár úr szerint a szovjet hadvezetés durva hibája, hogy nekihajtották azt a rengeteg embert Ercsi nagyon magasan fekvő, jól védhető partoldalainak, mintha feláldozták volna őket. Tényleg, mi lett a halottakkal? Ha ma eltűnik valaki a Dunában, előfordul, hogy a rendőrség napokig, hetekig keresi, mire megtalálják. És mi van, ha többszáz vagy ezer ember hal bele a folyóba? Azokat ki keresi meg és hol? Hogyan kerülnek ide? Nem tudom, őszintén nem. Hát ilyen hely ez. Meg még sok száz ilyen hely van szerte az országban.