Ékszer a Duna mentén

Ez egy nagyon szép kis templom, és már régóta szerettem volna bejutni ide, de valahogy lassan. lassan egyeztettünk. Aztán hiába mondom, hogy milyen szép kis templom, ha egyszer nem tudtam róla egy igazán normális képet csinálni. Pedig lehet, mert láttam többet a neten. De vacak, sanyarú idő adatott, borús, sáros, ködös táj, meg mindenhonnan fa védte, ahonnan szép lett volna igazán a kép. Na, de majd egyszer... Na és a bejutás. Nem kis büszkeséggel mondom, hogy a tiszteletes asszony régóta nagyon jó ismerősöm, és ráadásul nagyon tisztelem is. Csak nem járunk amúgy össze. Tehát most volt itt az idő, hogy templomnézés közben még cseverésszünk is. Híres házaspár a lelkészék, 11 gyerekük van, ez bizony ritkaság, de időről időre azért megtalálja őket a sajtó is. A legkisebb lányok otthon is voltak, cukin belakták a birodalmukat. De mégsem ezért tisztelem a lelkész asszonyt, mert még ennél is több van benne: nem csak a szűkebb család, de szélesebb, az emberiség szeretete is, És hogy ezt itt meg kell jegyezni, az azért egy tragédia. Mert úgy a katolikusoknál, mint a reformátusoknál egy-két kezemen meg tudnám számolni, hogy hány igazi emberszerető papot, tisztelendőt, lelkészt ismerek. Durva ellentmondás. De örüljünk a jónak! Nézzük a cuki kis templomot, szép díszeit kívülről, egyszerű kis letisztultságát belül, ízléses harmóniáját... nem egy középkori műemlék darab, szecessziós épület. az 1929-30-as években épült. De azért érzed benne, hogy itt lakhat még a szeretet is.