Körülbelül jót ettünk

A mai fúdot Adelaide és DEndre kortársaknak köszönhetjük, álltunk a Széchenyi téren, és benéztem a telefonomba, dél elmúlt, és éppen a BorYou előtt álltunk. Az előttünk járó és ideíró nagy éttermészek ajánlották, tehát nekem, egyszerű kis követőnek biztos jó. Bent köszöntöttek, kellemes a belső tér, háromféle kétszemélyes asztalt is ajánlottak, egyet el is fogadtunk a sarokban. Pincérek jóarcúak, kedvesek. Étlap elég szűkös, de színvonalasnak látszik. Feleségem a paradicsomlevesre voksolt, én a palóc gulyásra. Majd ő kecskesajtos rizottót kért, én meg szűzpecsenyét gombákkal. Nem kellett nagyon sokat várni, jöttek a fogások. De.... én határozottan emlékszem rá, hogy a feleségem először vizet kért, azután mondta, hogy bort is iszik, Kreinbacher olaszrizlinget is fog inni, de azt majd a második fogás után kéri. Ezzel együtt, simán az elején, a vízzel együtt megkapta. A pincér nem töltötte ki se a vizet, se az én Cappy levemet, csak letette az asztalra. Lehet, hogy az utóbbi időben túl sok jó vendéglőben ettünk, ettől most annyira nem voltunk elragadtatva egyik fogástól sem. De rendben elkészített, megfelelő színvonalú ételek voltak. A WC-ben mindhárom piszoár rossz, le van takarva, a női WC nejem szerint iszonyatosan szűk kis rés. A mellettünk lévő asztalnál magyarul is tudó felvidéki szlovák család evett, akár az erdei emberek, brutálisan kezelt evőeszközökkel, könyökléssel, csámcsogással. De mi dolgom van nekem ezzel? Hát nézem, meg hallgatom. Nos, tulajdonképpen megebédeltünk, A pincérek, akik egy kupacban tömörülve beszélgettek a pult előtt, nem nagyon vették a testbeszédet, szemkontaktust, a végén már két kézzel integettem, hogy figyelmet kérnék, fizetnék... erre vidáman visszaintegetett két kézzel, aztán persze jött is. A kb. 20 ezer forint ezért az ebédért súlyos ár, szerintem. Ebből 2236 a szervízdíj.