Jó élmény is lehetett volna, ha pincérünk mutat némi kedvességet

A Koriander vendéglőbe meglehetősen jóllakottan ültünk be a fiammal, de hát ki tudja, mire újra Esztergomba jutunk, akár egy év is beletelhet, ez az étterem meg nem biztos, hogy kihúzza addig. Márpedig érdekes lehet tudni, mit értenek Esztergomban a „fine dining” alatt. Azt biztos nem, hogy maguk süssék a kenyeret vagy szerezzenek be valami tisztességes pékségtől élvezhető kenyeret, s kommersz nagyiparit tegyenek az asztalra.
Kértünk egy lazacos előételt konkrétan „tequilában marinált lazacot citrussalsaval és pirított édesburgonyával” valamit egy rákkrémlevest. Kértem zöld koriandert a leveshez, a cseppet sem kedves, és/vagy mosolygós pincérnő nem hozta ki. Amikor rákérdeztem, hogy miért nem, akkor azt mondta, hogy a séf szerint nem illik hozzá. Ezt rákérdezés nélkül kellett volna jelezze a vendégnek. Mondtam, sebaj, azért én kérek. Egyébként naná, hogy mindkét ételhez illett a zöld koriander, de hát van úgy, hogy azt hiszik egyesek, hogy mindent jobban tudnak. Fel is számoltak a pár miligramm zöldfűszerre 200 forintot.
Mindez nem lett volna probléma, de azt kifejezetten nem bírom, ha mondok valamit és nem reagálnak rá, mintha a falnak beszélnék. Mondom, hogy finom a lazacos előétel, mire a pincérnő mintha ki se nyitottam volna a számat, semmit nem reagál, sem hogy örülök, sem, hogy egészségére, egyszerűen semmit, arcizma sem rándul. A rákleves egyébként felejthető volt, paprikázott, egy kulináris tévedés.
Úgyhogy, bár ez egy barátságos hely, mind az árakat, mind a kínálatot, mind a belteret tekintve én nem fogok odamenni még egyszer a nem megfelelő kiszolgálás miatt.