Hetvenen maradtunk

A helyi evangélikus templom a kastélypark közelében lévő Petőfi Sándor utcában található, normál kertes családi házak sorában. Amikor megláttuk, hogy nyitva van a kapu, amely felettébb szokatlan látomás volt egy evangélikus templom esetében pénteken kora délután, őrült tempóban odasiettünk mi is. Mint kiderült, Székesfehérvárról érkezett egy utazó zarándok csoport, és a tiszteletes asszony őket fogadva nyitotta ki a templomot. Szóval nagy szerencsénk volt. Mint megtudtuk, a fehérvárcsurgói közösség a Fehérvárcsurgói Evangélikus Leányegyházközséghez tartozik, amely szervezetileg a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség alá került besorolásra. A helyi közösség mindössze kb. 70 tagból áll (a falu összlakossága 2200 fő). Egyébként vasárnap reggelente 9 órától tartanak itt istentiszteletet, de mi akkor már nem voltunk a faluban.
A klasszicizáló stílusban épült, átlagosnál kisebb alapterületű és méretű templomot 1857-ben szentelték fel. Az egytornyos templom két haranggal büszkélkedhet. A templombelső puritánnak mondható, a templom éke a karzaton lévő orgona, amelynek az elmondások alapján nagyon szép a hangja, de sajnos nem volt alkalmunk hallani.
Fehérvárcsurgó és könyékének birtokosai, a Károlyi-család elkötelezett római katolikus vallású volt, a lakosság többsége is, azonban a XVIII. században betelepített stájer és felvidéki szlovák jobbágycsaládok között viszont többen is az evangélikus vallás hívei voltak. A faluban még reformátusok is voltak, a település lakói a tolerancia jegyében vallási békében éltek. A településen egyébként külön katolikus és mellette külön protestáns temető van, ez utóbbi hivatalosan a református temető, de a csekély számú evangélikus lakosok is ide, a református temetőbe temetkeztek.