Visszafogott tájház

Itt most kissé visszafogom magam, mert annyi szép helyen jár az ember, de nem mindenhol fogja el az elragadtatás. Lehet, nem voltam jó passzban, szóval megnéztem a két fantasztikus templomot Felpécen, aztán később meg azt gondoltam, hogy a tájháztól azért valamivel többet vártam volna. Nem tudom mit. Nagyon hálás vagyok, hogy illetékes hölgy küldött maga helyett valakit, aki ráért, kinyitott, megmutatta. Nem vártam nagy ívű szakmai előadást, a kedves nő, aki segített, pont jó volt így mellém. De hát a tájház miatt jöttem Felpécre, kiordít a térképről, hogy Tájház és Falumúzeum Felpéc. 2020-ban az év tájháza volt. Mitől? Ez egy viszonylag szegényes anyag, viszonylag kis területen hasznosul, a ház hátsó része inkább valami közösségi tér, ott tarthatnak valami programokat, az első része meg egy kis tisztaszoba vékonyan, meg egy kis konyhaféle. De hány tájház van, ahol ennél többet látsz! Ajándék lónak ne nézd a fogát, a kedvedért jöttek ide, nyitották ezt ki neked, akkor most ne húzd az orrod! Légy hálás! Ok, hálás is vagyok, de de őszinte is. Amikor megnézetem, megköszöntem szépen, aztán elindultunk kifelé, a kertben áll egy dúsan termő körtefa, potyogott már róla a termés, szét is mállott néhány a földön, mondta a nő, hogy hajrá, ha tetszik szedjem, pakoljam, vigyem, amennyit csak elbírok, mert csak tönkremegy itt. Elárulom, ez másfél hete volt, de még most is azt eszem. Nagyon jó körte! A környéken mindenfelé nő, tonnaszám potyog a fákról az utcán, csak menj, szedd, kapkodd! Egyébként ezért is hálás vagyok!