A hölgy azt mondta, hogy talán egy óra múlva, addig foglaljam el magam. Fülén? Mivel? Na jó, elkotortam a Vasúttörténeti múzeumba, hátha ott több szerencsém lesz, de nem volt ott sem. Mert korbáccsal ver engem az élet, nem vagyok Isten választott fia. . . (Villon után szabadon) Aztán egyszer csak megszólalt a telefonom, hölgy mondta, hogy 10-15 perc, aztán jön, ráér. Hát mégis kegyes a sors. . . ott, helyben az utcán alapítottam egy monostort hálából etióp kopt szerzeteseknek, aztán indultam is a tájházhoz vissza. Hölgy elment a könyvtárba elhozni a kulcsot, önkormányzati dolgozó, a ház is valami önkormányzati intézmény. Öröm, ajtónyitogatás az ódon kulcsokkal, együtt ügyeskedtünk, nyitogattuk az ablakokat, hogy kicsit több levegő meg több fény jöjjön be, és hát közben megszemléltem a közvagyont. Nem egy túlzottan telepakolt tájház ez, szerény a benne található felhozatal, de azért mégis van egy hangulata. 200 éves ház, érdekes, ívelt boltozatos tornáccal. Kevés bútor, kevés apróság. Néhány teljesen érdektelen szerszám hátul a raktárban. Valljuk be, nem valami igényesen gondozott ez a gyűjtemény. Kissé gazos az udvar is, talán a közmunkások is elkerülik. Meg a vendégek is, vagy ki tudja. Az udvaron áll egy gólyafa, itt rögzítik a településen született kis érkezettek nevét, meg áll egy 1848-as nonfiguratív fafaragvány is. A hölgyet meg imádtam,, hogy jött és kinyitotta nekem, bár nem nagyon sokat tudott erről az egészről mesélni, talán nem is érdekelte olyan mélyen a dolog. De azért legyen szép az élete!
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
