Kis igaz mesevilág

A környék, de talán az egész ország népviseleti szokásai, hagyományos életmódja feledésbe merülne, ha nem vigyáznának a múlt szépségeire gondos, törődő emberek, akik még emlékeznek és átadhatóvá teszik a gyökerek ismeretét a jövő generációinak is. Nem tudom, hogy mesélem el az unokáimnak, hogy kisgyerek-koromban Lajos bácsi megjött a "határból", nyikorgott, recsegett a szénásszekér, tehenek bőgtek az istállóban, szomjas lovak kapálták a patájukkal a követ, minden tele volt tyúkkal és kacsával az udvaron, a trágyahalom gőzölgött a sarokban, Lajos bácsi meg csizmahúzóval lehúzta a koszos csizmáját és letekerte a kapcát a lábáról... he.. de régen volt. Szóval itt, Geresdlakon vannak az őrzők, úgy hívják őket, hogy Babavarró Kör, és 2007-óta szorgos munkával sváb életképeket alkotnak babákkal. Az élet minden mozzanatát. A ruhák hitelesek, az emlékezet táplál, a kéz átad. Margitka (Schulteisz Józsefné), aki a szárnyai alá vett engem, volt olyan drága és végigvezetett a legjobb látványosságokon, a babaházzal kezdtük, és már benne is voltál a település hajdani életében. Egyébként akármennyi időt el lehetne itt tölteni Geresdlakon, vendégváró és -szerető vidék, emlékezetes program! A múzeumról meg hát mit lehet mesélni... látod. A munkás hétköznapok, az ünnepek, a felcseperedés, oktatás, minden benne van, amit meg lehet mutatni.