Az vesse rám az első követ

Szóval, itt csúcstámadás volt, oxigénpalack nélkül, a szerb ortodox kolostortól egyenesen (girbegurbán) ide jöttem fel, megállítottam az autót egy vizes, meredek lejtőn, aztán irány a dombtető! Már az út elején is volt figyelmeztető tábla, hogy Pozor, pozor, danger, o, ! stb. meg fent is, a kilátónál, meg még egy szalag is át volt kötve a lépcsőn. Hááát... bátor gyerek vagyok, minden ökörségben szívesen benne, de mérlegeltem: közel és távol egyetlen élő ember sincs a tájon... kiabálhatok és itt törött lábbal bárkinek, de még telefonálhatok is, a mentőhelikopter se tud itt leszállni. Szóval, győzött a megfontoltság, "józan ész", a gyáva nyúl, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. Felléptem a kilátó pár fokára, elképzeltem, milyen lenne ott a magasban, fentről nézni a tájat, mint a szárnyaló szirtisas, aztán csüggedten lemondtam róla. Ilyen esetben ér értékelni valamit? Mert tulajdonképpen szép hely, kirándultam egyet, csak a végső cél nem valósult meg.