Rejtőzködő ékszerdoboz

Grábóc egy picinyke falu a Szekszárdi-dombságban rejtőzve, kicsit lepusztulva, alig másfélszáz lakossal. Ennyi. Hihetné a készületlen látogató. Mi viszont tudtuk, hogy nem ennyi! Olyanok mondták nekünk, hogy itt egy csoda vár ránk, akiknek hittünk, mert tudtuk, kevesen ismerik jobban a helyet, ahová megyünk: a Grábóci szerb ortodox kolostor és templomot.
Mégis, amikor a falu szélétől szinte pár méterre megláttuk a templomot és a kolostort, az elámult meglepetéstől szinte sikongattunk. Kevés ilyen rejtett szépség van az országban!
Szerencsére a templomban találtunk szakszerű ismertetőt a monostorról, valamint a Szent Mihály és Szent Gábriel templomról. Ebből írok le néhány fontos információt:
Több mint 400 évig, főleg Dalmáciából érkezett férfi szerzetesek éltek itt, templomukat is maguk építették. Az 1736-ban elkészült, de az idők folyamán teljesen lepusztult, már-már életveszélyes állapotban lévő szerb templomot és a kolostorépületet is teljesen renoválták, felújítása majdnem 10 évig tartott 1980 és 1990 között. Azóta is féltő gonddal óvják, ezért is csodálhatjuk jó állapotában az épületegyüttest, mely ma már női monostor. A kolostor összes épülete 1994 óta ismét a magyarországi szerb ortodox egyház tulajdonában van.
Magyarország 40 szerb temploma közül talán a grábóci a legdíszesebb. Az oltárt a világi hívektől elválasztó, fából készült ikonosztáz feltűnően gazdag, és nemcsak azért mert egyes részei aranyfüst lemezzel vannak beborítva, hanem az ikonok száma és kimunkálásának minősége miatt is. A hatalmas kupola külön értéke a templomnak, hiszen ez nem szokásos az ortodox templomokban. És az is egyedi megoldás, hogy itt a férfi és a női templomrészt egy boltíves tömör fal választja el egymástól.
Kisétálva a templomból láthatjuk a kolostort, az ivóházat, és más építményeket, kerteket is. Így összességében gazdag szakrális és művészeti értékeket ismerhetünk meg Grábócon.