Vasárnap van, ebédidő, vendég nincs is más, csak mi. Viszont kellemesen, sok szeretettel berendezett hely ez, valaki a szívén viseli. Felszolgáló lány igazán kedves, egyetlen baja volt csak, hogy nem volt mindig ott, amikor jó lett volna, ha ott van. De ha ott volt, jött, érdeklődött, semmi kivetnivaló a viselkedésben, vendégszeretetben. Én marhahúslevest kértem, feleségem egy mátrai borzaskát, én meg még egy brassói aprópecsenyét is. A leves első kortyra vékonyabb volt a vártnál, de aztán kiderült, hogy csak jól fel kellett volna keverni, az alján volt a sűrűje. És tulajdonképpen jó volt. Szétfőtt húsok dúsították, nagyon helyesen. A brassóim volt a jó élmény! Mert az akármilyen egyszerű étel, százféleképpen csinálják, adják. Ez tökéletes volt! Szépen, igényesen tálalva jött, és megszoktad, hogy általában a brassóiban sötét és világosabb darabkák a húsok meg a krumpli, na, ez itt pont fordítva volt! Világosabb húsdarabkák a sötétebb krumplik között, az Íze meg nagyszerű! Pont annyira hagymás, pont annyira zsiradékos, ahogy kell, se nyersebb, se túlfőtt, semmi hiba! Élvezet volt enni! Egy kis macera volt vele, ez a tál, amiben a brassói jött, meg hozzá az almapaprika, nem egészen alkalmas erre a célra. Egyszerűen kényelmetlen ebből késsel és villával enni. A kézmosó és WC tiszta, ápolt. A limonádé kicsit geil volt, túl sűrű volt benne a mangószörp vagy nem volt felkeverve, a sok jégtől, narancstól esélyem sem volt tovább kevergetni a puha szívószálammal. Azután kijött egy koma egy asztalhoz ebédelni, talán itt dolgozott, de közeli bennfentes volt, az biztos, és kedélyes, magánjellegű kibálás kezdődött három férfi között. jópár métert átkiabálva, tekintet nélkül arra, hogy itt idegen vendégek is ülnek, fogyasztanak éppen. Szóval nem minden tökéletes, a számla 11860 forintra rúgott, ezt nem tartottuk soknak, 1490 forint egy leves, a brassói aprópecsenye 3790, a mátrai borzaska 3690, az almapaprika 750, egy Lipton barack 750, a félliteres limonádém meg 1390 forint volt. Nincs a számlában szervízdíj.
