Melléfogás

Azt hiszem, megint úgy jártunk, hogy ismert, bejáratott helyeket kerestünk helyben. aztán valamiért nem jött össze, nem találtuk, és végül megpillantottuk ezt az éttermet. egynek ez is jó lesz alapon. Az ember legyen nyitott mindenre. Háát... néha jobb, ha kicsit inkább zárt. Egy nagy út meg egy víz találkozásánál van egy híd, ez a hely onnan kapta nevét., ember alig benne, meg előtte sem. Mi vagyunk a vendég. Persze, hogy nem a porban, koszban, dögmelegben, inkább bent ettünk. Nagyon szűkös a választék, abból a gulyáslevest kértük, meg a túrós tésztát. A gulyás is, meg a tészta is nagyon ízetlen volt, lélek és anyag nélkül készült közétkeztetési minőség. Pedig úgy ránézésre nem volt benne semmi hiba. De kiderült, hogy élvezeti értéke ugyancsak visszafogott. Ilyenekről, hogy finom pirított pörc a túrós tésztán, ne is álmodozz itt. Túró is alig volt benne. Viszont, kaptunk plusz tejfölt kis edényben. A nejem, nagyon figyelmesen egy magára teríthető előkét is kapott, hogy le ne egye a ruháját a gulyással. Tehát a kiszolgálásra nincs panasz, az emberi volt, közvetlen. Én meg időközben szívesen és hálásan legeltettem veterán szememet a dekoratív hölgyön, aki szintén itt dolgozott, hál'Istennek. Tehát a humán erőforrás ok kint, a konyhán nem annyira. Mindez, üdítőkkel együtt 6530 forintunkba került.