Megérte elmenni

Gondolkodtam... Gyöngyösoroszi 4-5 kilométer Gyöngyöstől, na, aztán még másik 5 kilométer az ásványgyűjtemény, aztán érdekel ez engem ennyire? Elég sok ásványgyűjteményen rágtam már át magam, ki tudja... de azért mégis kimentünk, a vacak út dacára, ami azért hagy némi kívánnivalót maga után. De most így utólag.. megérte, meg bizony! Egy nagyon szimpatikus, kedves lány és egy fiú fogadott minket a pultban, állva elmeséltek minden tudnivalót, és elindítottak... a lényeg egy nagy terem, tele tárlókkal, ez egy magángyűjtemény, sok ásvány van az üvegen kívül, néha a padlón a nagyobbak, a legtöbbet meg is szabad fogni, kis táblácskával van jelezve, amelyiket nem ajánlott, mert károsodik. De hát szépséges séta ez, elveszik az időben az ember, meg-megáll, bámészkodik, én úgy voltam vele, hogy lenyűgöző, hogy milyen színeket, formákat rejt a föld, a hegyek belseje, döbbenetesen változatos világ ez, és valahogy mégis érdekes! Itthon a lányom hajdani gyűjteményét sok év óta kerülgetjük, meg nem mondanám, mik vannak benne, talán ő sem tudta mindről, de ott azért valahogy látogatóbarát-módon voltunk rávezetve, és sikerült felcsigázni az érdeklődést. Aztán persze odaültünk a mikroszkóphoz is, és gyermeki áhítattal nézegettük a színes kavicsokat, tört felszíneket. Nejem is nagyon jó élménynek tartotta, jó, hogy nem hagytuk ki.