Éhesen maradva

Kiváncsian vártam a gyermeknapot, mert megígértem a lányaimnak, hogy egy jó olasz étterembe viszem őket. Már ők is alig várták. Úgy kezdődött, hogy miután a kinti helyiségben leültünk, gyorsan megállapítottuk, hogy nem fogunk elférni, ha mind a négyen egyszerre ebédelünk az asztalnál. A pincér gyorsan odaért hozzánk, de sajnos étlap nélkül, és 10 perc elteltével nekem kellett szólnom a másik pincérnek, hogy az éppen másoktól elszedett étlapot adja már oda nekünk. Gyorsan választottunk, hagyományos tésztát, lasagnet, és egy szűzpecsenyét. A kislányom a lasagne-ból egyetlen falatot evett, túl paradicsomos és ízetlen volt. A nagylányom a kedvenc carbonara spagettivel szinte ugyanígy járt, ízetlen, száraz, érdekes tésztát kapott. A párom húsa nem volt átsülve, de azért ő elfogyasztotta, illetve az én lazacos tésztám (azon kívül, hogy sótlan és ízetlen volt, )sikeredett a legfinomabbra. Így majdhogynem mindenki éhesen tért haza, és alig várták, hogy pár óra múlva a saját lángosomat ehessék otthon. Nekem nagy csalódás volt, pedig itt mindenki olyan jó véleménnyel van az étteremről. Persze az elhelyezkedése, hangulata tökéletes. Legközelebb egy másik olasz éttermet próbálunk ki...