Ki hogyan szereti

A Széchenyi téren áll ez az oszlop, nehéz megítélni, hogy most milyen értéket képvisel, szerintem inkább régészetit. 1686-ban, a felállításakor volt egy helyi püspök, aki annak örvendezvén, hogy Budát sikerült visszafoglalni, magasztalt ide egy alaposat. Ez ugyebár akkor egy friss élmény volt az országnak, a hosszú török uralom után. És nyilván tonnaszám akadt pénz is, hogy ilyen győzelmi emlékműveket emelgessenek. De hát a kor... Hogy Szűz Máriának meg a kisdednek mi köze volt a visszafoglaláshoz, az nyilván valami titkos ezoterikus dolog. Na, de egy püspök mégsem rakhat ki Lédát hattyúval, neki ez a pálya. És ezzel még mindig nincs semmi baj, de azok a gömbök, amiket az ártatlanok a fejükön egyensúlyoznak... na, arra nem sok mentség van, az csak túltolt behízelgő giccs, ami 1686-ben nem volt olyan nyomasztó, ma viszont már talán komikus. Hogy keresztes aranygömbök, mint koronák, csillogjanak-villogjanak az oszlop tetején, ami pl. nagyobb, mint a gyerek feje... hát na. Meg az díszlándzsa, vagy miamanó Mária kezében. Ehhez képest a mellékalakok már nem is olyan feltűnőek. Szent István, Szent János, Szent Antal, Szent Lipót méltó körítés ehhez a nagyratörő szoboregyütteshez.