Minősíthetetlen!

Már az itt olvasható értékelések vegyes volta is jelzi, hogy valami nem stimmel. Ritkán fordul elő, hogy mind az ötféle minősítést megkapja egy szállás, a pocséktól a kiválóig. Mintha nem is ugyanarról a helyről szólnának a beszámolók. Hát nem is ugyanarról szólnak!

A cég háromnapos wellness üdülést ajánl teljes ellátással, és ajánlatát képekkel is illusztrálja. Pihentető zöld kert, grillterasz, a barátságos recepción ingyen kerékpárkölcsönzés és korlátlan melegital-fogyasztás. Étkezés a közeli Várkert Grill Étteremben, á la carte reggeli és vacsora, menüválasztásos ebéd. Az ajánlatot kísérő képek valószínűleg a négycsillagos központi apartmanházban készültek, ahogy az apartmant jónak minősítő beszámolók képei is.

Vásároltunk egy kétszemélyes utalványt, egyeztettük az időpontot. - Viszlát ekkor és ekkor a Kétmalom utca 2-ben! - búcsúzom. - Á, nem ott! A Vár utca 12/3-ba menjenek! - felelé a hölgy. Mert hogy egy dolog a vendégcsalogató ajánlat, aztán hogy az erre ráharapókat hol helyezik el, az más kérdés.

A megbeszélt időben érkezünk. A megadott címen a kutya sincs, a kapu zárva. Hívom a cég (egyetlen, mobil) számát, az üzenetrögzítő jelentkezik. Mondom, itt állunk a ház előtt... Toporgunk még vagy fél órát a visszahívásra várva, de hiába. Majd a szomszédnál érdeklődünk, jó helyen járunk-e egyáltalán, mert hogy névtábla sincs. Megnyugtat, hogy "szoktak ide jönni". Telefonálok újra, csöng, csöng, nem veszik fel. Így aztán elindulunk a két bőrönddel, és megkeressük az ajánlatban szereplő címet. A recepción két barátságos, ifjú hölgy. Mármint egymással beszélgetnek barátságosan. Mondom, jöttünk üdülni a Vár utcába, telefonáltunk, üzentünk. Mire az egyik felcsattan, hogy neki csak két füle van (minő kuriózum), és nem tud minden telefont felvenni. Az üzenetrögzítőt meg csak akkor hallgatja le, ha ráér. Legtöbbször csak este. Mer' neki csak két füle van. Beültet a kocsijába, és szíveskedik elszállítani bennünket a szállásunkra. Út közben még többször említést tesz a mindössze két füléről, valamiért rendkívül szellemesnek tartja ezt a sületlenséget.
Azzal a megjegyzéssel távozik, hogy ha valami problémánk van, hívjuk telefonon. Ezt másnap estefelé meg is próbáljuk, szerencsére nem túl fontos ügyben. Géphang közli, hogy négyig van recepció, és további szép napot kíván. Nem akarok hinni a (két) fülemnek! A vendégek nap közben várost néznek, fürdőznek, kirándulnak, és csak estefelé mennek a szállásukra. Ha kiderül, hogy nincs víz, villany, netán beletört a kulcs a zárba, még annyi lehetőségük sincs, hogy üzenetet hagyjanak! Bár végül is mindegy, mi személyesen mutattuk meg, hogy a WC balesetveszélyes, mert az ülőke nincs rögzítve, mégse ért oda két nap alatt az azonnalra ígért szerelő.

A berendezés tetszetős, újak a bútorok. Mondjuk a háromszárnyú, nagy tükör árából vehettek volna inkább néhány vállfát és törülközőt, mert ezek már a 2-3 csillagos szálláshelyeken is az alapfelszereléshez tartoznak.
A fürdőszoba kb. 1x1 lépésnyi, a zuhanyfülkéből kilépve választhatsz, hogy a mosdóba vagy a WC-be verd be magad.
A szoba egész éjjel fényárban úszik, mert az utcán pont az ablak előtt magasodik egy erős fényű utcai lámpa. Egy redőnnyel orvosolni lehetne a bajt, ha a [moderálva - a szerk.] este is körülnéznének a helyszínen, és észlelnék a problémákat. Ha már kommunikálni nem képesek, nem hajlandók a vendégekkel.
A szobákban tilos a dohányzás, erre a célra az emeleten, az egyik apartman ajtaja előtt jelöltek ki helyet. (Mellékes, hogy pont előttünk, maga az ötlet elképesztő!) Ha kinyitjuk az ajtót, dől be a füst és a bagószag, még szerencse, hogy csak a második napon kapunk cigizős szomszédokat.

Az étkezés a pár perc sétára lévő Várkert Étteremben van. A vacsora á la carte, az étlap változatos és fantáziadús. Épp a helyi specialitások és a séf ajánlatai között ingadozunk, mikor hozzák "az apartmanosok" étlapját, rajta néhány kommersz étellel, mert ők csak abból rendelhetnek. Még csak nem is olcsóbbak az átlagnál, szóval a megkülönböztetésnek semmi értelme sincs, "csupán" sértő. Ha esetleg attól félnek, hogy a tikettesek túl sokat esznek, szabjanak meg egy értékhatárt, és az a fölötti fogyasztást fizettessék ki.

Kávét valóban annyit ihattunk, amennyi jól esett. Bárhol, ahol vettünk magunknak…

A város szép, az idő jó volt, és ha sokat bosszankodtunk is, nem hagytuk elrontani a kedvünket. Ezzel együtt mindenkit óva intek ettől a mínusz négycsillagos kalandtól, nem ajánlom senkinek. Talán nem is az Itt jártamnak kellene elküldenem ezt a beszámolót, hanem a fogyasztóvédőknek.