Féknyomok Gyulaházán

Az itteni református templomban nem azért mentem, mert valami Árpád-kori csodalelet, hanem egyszerűen ezért, mert láttam, hogy takarítják, ajtó nyitva, nénik szorgoskodnak, és hát így... Gyulaházára Gagarin és Farkas Bercink miatt mentem, de útba esett az a templom, és periférikus látásom azt jelezte, hogy itt valami lehetőség megcsillan.... így aztán fékeztem egy nagyot, mintha szarvasrudli ment volna át előttem az úton, és máris ott hercigeskedtem a nénik körül. Persze, hogy beengedték szívesen ezt a bolond pestit, aki templomokat szeret nézegetni, és kedélyes beszélgetés alakult ki templomnézés közben, hát azért takarítottak nagyon mert másnap konfirmáció lesz itt, aztán arra terelődött a szó, hogy mi van már ugyan odaírva arra a táblácskára, ami fent van szószéken, de ezt nem tudta a bennfentes sem, felküldtek hát engem a szószékre, hogy olvassam el. hangosan, hogy ők is hallják. Én meg persze, kinyilatkoztattam fentről, mint egy Mózes. És persze élveztem is, meg szórakoztató, szerethető ez a tábla a régies helyesírással, meg a kedves asszonyokkal ez a templom is. De külön ezért ne állj meg itt, ez csak egy futó, személyes élmény, különösebb látnivaló nincs itt.