Különleges hely

Hajdúböszörmény határában bolyongva (jöttem visszafelé a román hősi emlékműtől) megláttam a félreérthetetlen sírköveket, és persze rögtön felkutattam a kinyittatás módját is, édes néni jött is percek múlva, nyitotta, mutatta készségesen. Aztán még rákérdezett, hogy a csodarabbi sírját is kinyissa-e, naná, persze, nagy csodarabbista vagyok, volt, hol meg is szenvedtem érte, mert csak nehézségek árán jutottam le a sírig, de itt nem, itt simán. Legutóbbi csodarabbi-tapasztalatom Nagykállóhoz fűződik, de előtte Mádon is bejártam, megtudtam, amit lehetett, többször az országban szanaszét sokfelé látogattam rabbi, sőt csodarabbi sírokat. Hogy itt is van egy, azt nem tudtam, de minden út ajándék, az út mellett hevernek a gyöngyök, amerre jársz, csak le kell hajolni értük. Édes hölgy elmagyarázta, hogy a nagyobb, díszesebb sírház a csodarabbié (később kiderült, hogy inkább főrabbié), a kisebbik egy kisebb rabbié és feleségéé, egyébként híres hely ez, mert ide is el szoktak zarándokolni a tengerentúltól, akárcsak Olaszliszkára, Bodrogkeresztúrra, számtalan látogató fontosnak tartotta, hogy megtegye a többezer kilométeres utat, csak ezért. Magyarországról nem innen nem annyira. Az Óperencián túlról meg igen, nem is egyszer. Miért?
Azon elgondolkodtam, hogy a zsidóknak van saját vallásuk. Stabilan, régóta, ami csak az övék. Nem is kínálgatják senkinek. Mi ezt nem nagyon értjük, mert nekünk meg nincs saját. Mondjuk az arabok érezhetik úgy, hogy az iszlám meg az övék, rájuk van szabva, teve, turbán, imaszőnyeg, hajlítgatós ének, a keresztényeknek meg ez az missziós, sírós, halas, bárányos, félsivatagi verzió. Na, de csóró magyaroknak meg? Ok, ide importálták az elolaszosodott rómaizmust, az elnémetesedett reform-kálvinkodást, az elbizáncosodott ikoncsókolgatóst na, de attól Mária még mindig nem lett magyar, hogy pártás főkötőt adtunk neki, piros pruszlikot, meg kalocsai köténykét. De tényleg, mi lenne, ha nekünk is lenne és mi is ápolhatnánk, ugyanúgy, mint az amerikai zsidók, a sajátunkat. Mondjuk lenne nekünk Zjöntobán táltos, a csodasámán, aki annak idején azt a híres mondást írta rovásírásban nyírfakéregre, hogy Agancsos énekkel ne hágj, mielőtt a turul négyet kukorékola vala, és asszonyi állat sírjára jerkének zsírját ne ereszd, mikor a Napot és Holdat keresztődni látod Mindezt szamojéd karakter és szóhasználattal keverve, és ha megtalálnánk Zjöntobán csodasámán sírjának kunhalmát a cseremisz vagy a mordvin köztársaságban, kaganátusban, búbánatban, akkor emelhetnénk fölé egy 800 méter magas fenyőjurtát farkasbőrrel, lószőrrel és agancsokkal borítva, és számtalan nemzeti utazási iroda alapulhatna az újmódi zarándokbizniszre, ki-be járnánk az Őshazából az Újhazáig évente, szittya mormolással és indián harci tánccal körbeörvényelve a Szent Sírt, fehér lovat áldozhatnánk, kancák tőgyén innánk kumiszt, és helyreállna az önbecsülésünk, meg a világ rendje is
De addig is látogasd meg ezeket az érdekes helyeket, amiket a széles határ kínál!