Szerintem, ha azt mondom, hogy csónakos-fejfás, 10 emberből nyolcnak simán Szatmárcseke jut az eszébe és joggal. De a drága Margó a tájházakban, aki ellátott útravalóval, szellemi hamuban sült pogácsával, a lelkemre kötötte, hogy aztán meg ne feledkezzek az ő kopjafás temetőjükről, mert az is van ám! Elég sűrű volt a napi programom, de azért ezt is beiktattam, persze, a nap végére. . . és láss csodát! Ameddig a szem ellát! Nem is kopjafás, hanem inkább csónakos-fejfás, teljesen le voltam nyűközbe tőle, először is, a nagy különbség a szatmárcsekeihez képest, hogy ott - úgy emlékszem - csupa szürke, fekete és eléggé egyforma sírfa van. Itt viszont színes a temető! Sokkal vidámabb! Inkább a világosabb barnább tónusok dominálnak, de akad piros is, meg fehér is! És olyan sok van, hogy akár egy többórás sétát is megérne, a képek nem mutatnak be igazán semmit, ugyanis erősen esteledett, inkább a lemenő nap utófényei ezek, egyszer csak észrevettem, hogy egy alaposan sötétedő temetőben mászkálok valahol, élő ember sehol, a sírköves részen láttam egy humanoidszerű figurát, furcsán széttárt kézzel és dülöngélő mozgással ment valahová, nem esküdnék meg rá, hogy élő ember volt. Viszont egyre nagyobb volt a sár is, a cipőm meg egyre nehezebb, hát elbúcsúztam a helytől, és elhagytam a temetőt, de őszintén ajánlom mindenkinek megtekintésre!
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
