Első dolgom volt

Bodogán atyával már vagy hatszor-hétszer egyeztettem telefonon, hogy mikor is érkezem Hajdúböszörménybe, és hogyan hatolok be ott az ikonosztázionok barlangjába. Tulajdonképpen nem tudom, miről beszéltünk ilyen sokat, a kérés az volt, hogy jó korán érkezzek, ide vezessen az első utam, aztán megoldjuk. Mivel nagy görögkeleti rajongó vagyok, hát, ki nem hagytam volna. Végül sikerült, jó korán telefonálgatni megint a helyszínen, aztán lett is valaki, igaz, nem Bodogán atya személyesen, hanem hanem valami japán őr egy Tarantino-filmből, vagy egy saolin-szerzetes, de lett. Ő hátul behatolt a templomba, és én a kijáratnál vártam szívdobogva a kapunyitást. Ez nem egy ódon patinás templom benyomását kelti, viszonylag újszerűnek tűnik, azaz rendbehozott, felújított, de azért a torony felújítására javában gyűjtenek is. Az ikonfal nem túl nagy, de szépen karbantartott, tudvalévő, hogy magyar görögkatolikusság színe és virága itt leledzik a környéken, köszönhetően a hajdúk által behurcolt invazív vallásnak, és nekem meg ez egy ilyen egzotikus érdeklődés. Persze, a karzatot is bejártam, igen érdekes volt, magamba szívtam a görögkatolikus környezetet, és máris egy lépéssel beljebb voltam a világukba.