A romok romjai

Leereszkedvén a hegyekből, először megcsodáltam a hegyesdi tavat, azután kedvet kaptam arra, hogy megmásszam a várhegyet is. Nem egy híres hely a hegyesdi vár, tulajdonképpen 500 éve nincs semmiféle jelentősége, amikor a magyarok kiverték innen a törököket, annyira leromlott, hogy nem építették újjá, inkább lerombolták végleg. Valaha magánvár volt, most az erdőé. Az út fokozatosan emelkedik a tető felé, egyre meredekebb, azután lépcsők jönnek, azok is egyre meredekebbek lesznek, a végén meg elfogy mindenféle út, a kapumaradványon belül nincs tovább, sziklát kel mászni. De megéri, én a magam rozzant öregségében is fel tudtam mászni a zuzmós köveken, a kilátás ugyanis kárpótol minezért. Van egy rögzített távcső, azzal lehet nézelődni körbe-körbe. És közben elképzelni, hogy itt hajdan egy élettel teli vár is volt.