A pincesorba bebújva

Egy dolog a két világörökség pincesor, meg egy másik dolog, hogy valamelyik borász csábításának engedsz és üzleti viszonyba is keveredsz vele. Ez a mosolygós sudár hölgy abszolút arra termett, aki ez a pincét üzemelteti éppen, hogy a Frikker pincét válasszam! Nem azért, mintha túl sok pince lett volna nyitva, meg látogatók is alig, de ő ott volt., pont jókor, jó helyen. Így aztán eladó és vevő egymásra is talált. Kis laza csevej után lesétáltunk a pincébe - kapaszkodva, mert csúszik ám -, ahol finom hűvös volt éppen, én meg szomjas, mint a delelő gulya, de valami autós ember lévén, hát csak mustot ittam, de azt többet is. Azután, hogy ne jöjjek már üres kézzel haza, vettem is Frikker sárga muskotályt, szárazat, egyáltalán nem volt drága, és pálinkát is vettem volna, emlékezve arra, hogy milyen isteni finom sárga muskotály pálinkákat vittem Tokajról haza, szóval ők is csinálnak ilyent, de itt fent a pincében sajnos nincs. Így aztán maradt a bor, én meg megelégedve, jószívvel távoztam a palackkal. Utólag állítom, nagyon finom volt a bor!