Késői látogatásom

Évtizedek óta itt járok el, a Veszprém és Tapolca közötti úton, ki tudja, hányszor, de még soha nem néztem be Hidegkútra. Ugyan sokszor eszembe jutott a névről Hidegkuti Nándor, de ennél mélyebben nem mentem bele. Pedig milyen helyes kis bakonyi falu. Most kifejezetten a kitelepítési emlékműért jöttem, de azért végigjártam az egész települést. Ez is egy svábok-lakta falu volt, ahogy annyi másik az országban. Kegyetlenül elzavarták őket 1948-ban innen is,. azután 50 év múlva csak felébredt a lelkiismeret, és sorra állítják az emlékműveket nekik hajdani otthonaiknál. Persze, amilyen szelektív és torz a magyarok emlékezete, erre is mindig azt mondják mindenhol, hogy nem mi voltunk, hanem a kommunisták. Ahogy a zsidókat se mi bántottuk, csak a nyilasok. Ugyan már... a nyilasok is, a kommunisták is magyarok voltak, szóval, igen, de, mi voltunk. Azt nem tudom, hogy mit jelent az emlékművön az önkormányzatok, szóval talán több falu összefogása erre az emlékezésre, vagy nem is tudom. Mindenesetre 165 fő itteni lakost elkergettek Németországba, és 23 családot Lókútra. A szégyen meg az enyém, meg aki még magára veszi.