Ezért is csak hálás lehetek

Rosszul kezdődött minden, megpróbáltam telefonon kinyomozni, kihez fordulhatnék zsinagóga-ügyben, általában városonként többesélyes, vagy a hitközség üzemelteti, felügyeli, vagy az önkormányzat, vagy a múzeum, vagy valami kulturális intézmény, aki éppen helyet kapott benne... meg is találtam a megfelelő embert, aki azzal kezdte, hogy nem és nem. Mármint sem a zsinagóga, sem a holokauszt emlékhely nem látogatható, sajnálja, városi döntés, nem fűtik, nem nyitják ki, stb. stb. Na, de én meg nem egészen ilyen fiú vagyok. Így aztán beszéltem még pár emberrel itt és ott, és rövidre zárva, igen, lesz ott valaki, aki vár, aki kinyitja nekem ezt meg azt is. Igaz, hogy két különálló intézmény, de így egyben lesz megtekinthető. És ezért a rugalmasságért meg jóindultért tényleg csak hálás lehetek mindenkinek, aki a folyamatban részt vett. A kedves hölgy, aki bájosan, fitten a társamul szegődött erre a kis időre, tényleg szívélyes volt, vendégszerető, megengedő, együttműködő... én meg beszabadultam. A csodaszép szecessziós épület már önmagában egy élmény, Ugyebár a neológ és az ortodox zsinagógákat alapvetően az különbözteti meg egymástól, hogy hol van a tóraolvasó, a neológoknál általában elől, a székekkel szemben, középen, mindenki egyfelé fordul egyfelé néz a hallgatóságból, mint a moziban, az ortodoxoknál meg a terem közepén van az asztal emelvényen, ahogy Budapesten is látható a Dohány utcai és a Kazinczy utcai zsinagógák közötti különbség. Tehát ez egy neológ imaház, ahogy a képeken is látható. Felmentem a karzatra, a nők helye hagyományosan, tehát tiszteletbeli nő lettem én is, onnan milyen szép a látvány... a régi, faragott padok az eredetiek, bár felújítva és sok berendezési tárgy is van, ami eredeti. A tóraolvasó előtt egy sérült tóratekercset láthattok, kétoldalt pedig a falon az örökre megállított órák, a vonatok indulásának idejével. Nem mesélek el mindent, menj el és nézd meg, a világ múltjának egy része.