A HOLLÓKŐI TÜNDÉRLAK

Három éjszaka, három nap a Tugári vendégházban, és az ember elkezd azon gondolkodni, nem kellene-e neki is egy ilyen összkomfortos, mégis falusi és fordítva, lakot vennie, hogy élete akár mennyi is, de hátralévő részét emberi módon, nyugalomban és szépségben tölthesse el. Igaz, ha magad vagy magatok laknátok a helyet, akkor nem lenne ott Gerda, a ház asszonya, hogy finoman a háttérbe húzódva, vagy ha érzékeli, hogy közelebbről van rá igény, akkor akként segítse, hogy jól érezzétek magatokat.
A ház tájolása miatt a Nap nem süt a hasadra, amikor felébredsz a szobádban, de lehet, hogy arra ébredsz, a felkelés nem is lesz olyan könnyű, ha nem akarod megzavarni a melletted szunyókáló Saci cicát. Az éjszakád viszont nyugodt volt, mert az ajtóban Szilveszter kutyus őrizte az álmodat. És ha félálomban lesétálsz a konyhába, akkor ott már úgy beragyog a fény, hogy rájössz, érdemes elkezdeni a napot. Aztán, ha a falujárás, túrázás, múzeumban csoszogás után estefelé fáradtan visszatalálsz a szépség és a nyugalom kertjébe, meg még szerencséd is van, az óriási juhar és a sátortető alatt gyertyafénynél megihatsz a ház asszonyával egy pohár italt.
Gerda, Saci, Szilveszter, éljetek sokáig jó egészségben, hogy még sok vendégetek élvezhesse a nálatok, veletek lét múlékony, de nem feledhető örömét!