Csak egy fagylalt

Szót alig érdemel az esemény, hétfő van és délután, és nyár közepe. Hortobágyon alig valami van nyitva, üresek a parkolók is, a mi autónk árválkodik csak a híd melletti csárda és a nagyrahivatott büfésorok között, kb. 50 autó helyén. De éppen ezért minden zárva is van. Azaz majdnem minden, ezen a hosszú soron egy szál fagylaltozó állja az ínséges idők viszontagságait, szóval, nagy kérdés nem volt, hogy mit és hol választunk, ez van. Odamentünk, megszólítottuk a telefonjával babráló hölgyet, túl volt már élete első virágzásán, kértünk két-két gombóc fagylaltot, mindketten úgy emlékszünk rá, hogy jó volt, a nejem a jegyeskávét élvezte, én a mákos meggyet, elnyalogattuk és elsétáltunk a nagy térségből.