A SZENT PORLADÓ SZOBRA

Jánoshida három műemléke közül a római katolikus templom kertjében talapzaton álló Nepomuki Szent János-szobor sorsa a legmostohább, hiszen mind a mögötte álló templom, mind a pár lépésre innen található hajdani premontrei rendház a felújítások után nagyon szép állapotban várja a híveket és a látogatókat, a népszerű szent szobra viszont egyre csak porlik.

Az 1770 körül készült barokk kőszobor eredetileg a Zagyva-híd mellett állt, mivel Nepomuki a folyók, a hidak, a vízen dolgozó emberek védőszentje. 1948-ban helyezték át a római katolikus templom kertjébe. Az ismeretlen alkotó a szentet a szokásos módon ábrázolta, papi fejfedővel, karingben, palásttal, feszülettel a kezében. Ezek a jegyek a nagymértékű romlás ellenére is felismerhetők a művön, a szent arca viszont már alig kivehető, és az egyes leírásokban szereplő angyalok, de legalábbis töredékes puttóalakok, már nincsenek a lábánál, teljesen eltűntek. Hiába volt tehát, hogy már 1965-ben védetté nyilvánították. Hiába a műemléki védettség, ha nincs pénz a szobor restaurálására. Eddig kibírt már talapzatán vagy 250 évet. Vajon mennyit bír még ki?