Tehát akkor Járdánháza. . . A kis kápolna látszik is az országútról, könnyű megtalálni, ha pl. Pétervására felől érkezel. De hol állj meg? Itt egy benzinkút, 100-150 méterre. Pompás, oda beállok. Mondom is a benzinsrácnak, hogy itt is hagyom a kocsit, felmennék a kápolnához, hol célszerű? Hová? Itt, kápolna? Hát itt a kis dombon, persze. . . életében nem hallott róla. Kérdezem,. hogy volt már Járdánházán? Volt, mindig itt lakott. Na, erről ennyiit. Szerencsére megláttam egy kapuból kijönni egy idős asszonyt, illendően öreganyámnak szólítottam, mint az a mesékben kötelező. Na, ő aztán rávezetett a jóra, sietett, de megmutatta a buszmegálló melletti kis lépcsőt, azon kell felmenni. Hálás köszönet! Szép őszben séta fel! Nem egy nagy emelkedő. A kápolnának éppen csak kis emlékértéke van, körbejárja az ember, elolvassa, megnézi, és látod, hogy egy brutál barom kifeszítette a rácsot és kilopta a Jézust a keresztről. Ott a nyoma a feszületen, meg a pusztulásnak is. De mit csinál egy ember, egy kereszt nélküli lopott Jézussal? ? Ezen eltöprengem, szelíd ősz jár a vidék felett, elnézegettem,, hogy a tehéncsorda,. mint az Alpesekben, elözönli a szemben lévő völgyet. Na, Béla bátyó, na, Jézus Krisztus. . . hát ennyire tisztel titeket ez a nép itt.