A menekülési útvonal

IV. Béla bátyánk tatárok elől való meneküléseibe már beleütköztem párszor, barlangokban, Tornagörgőn, Bükkszentkereszten is csatangolt ugyebár, meg Bélapátfalván, no, meg többek között itt is. A manó tudja, honnan a fenéből veszi az a sok falu, hogy mikor, hol ült, lihegett éppen a király, de érdekes ez a sokféle népi monda, hagyomány. Tehát akkor Járdánháza... A kis kápolna látszik is az országútról, könnyű megtalálni, ha pl. Pétervására felől érkezel. De hol állj meg? Itt egy benzinkút, 100-150 méterre. Pompás, oda beállok. Mondom is a benzinsrácnak, hogy itt is hagyom a kocsit, felmennék a kápolnához, hol célszerű? Hová? Itt, kápolna? Hát itt a kis dombon, persze... életében nem hallott róla. Kérdezem,. hogy volt már Járdánházán? Volt, mindig itt lakott. Na, erről ennyiit. Szerencsére megláttam egy kapuból kijönni egy idős asszonyt, illendően öreganyámnak szólítottam, mint az a mesékben kötelező. Na, ő aztán rávezetett a jóra, sietett, de megmutatta a buszmegálló melletti kis lépcsőt, azon kell felmenni. Hálás köszönet! Szép őszben séta fel! Nem egy nagy emelkedő. A kápolnának éppen csak kis emlékértéke van, körbejárja az ember, elolvassa, megnézi, és látod, hogy egy brutál barom kifeszítette a rácsot és kilopta a Jézust a keresztről. Ott a nyoma a feszületen, meg a pusztulásnak is. De mit csinál egy ember, egy kereszt nélküli lopott Jézussal?? Ezen eltöprengem, szelíd ősz jár a vidék felett, elnézegettem,, hogy a tehéncsorda,. mint az Alpesekben, elözönli a szemben lévő völgyet. Na, Béla bátyó, na, Jézus Krisztus... hát ennyire tisztel titeket ez a nép itt.