Szlovák múltidéző

Valami különös véletlenek folytán az utóbbi hónapokban több szlovák vagy sváb tájházra bukkantam, mint magyarra. De hát mi is az, hogy magyar? Vagy ki az? Nyilván szlovákok, svábok, frankok, zsidók, kunok, jászok vegyeseredete. Ez a tájház sok szeretettel készült. Kívülről egy kicsit parádésabb, belül meg jóval tágasabb, mint tájház-.testvérei. A Bodzaház nevű intézmény szomszédságában van, onnan lehet megközelíteni is. A hölgy, aki ott volt, kissé nagyothall, matuzsálemi koromnál fogva én is, szóval igen kedélyesen elkiabálgattunk egymással. De ez tele volt a téma iránti szeretettel, egészséges lokálpatriotizmussal, beszéltünk a helyi pávakörről, szlovák húsvéti népszokásokról, ma is őrzött nyelvi emlékekről. Az egyik szoba hőnszeretett papjuk tiszteletére van berendezve, neki állítanak emléket az itteni szolgálataiért. No. és aztán itt kapható mindenféle házi termék bodzából, a lekvártól a pálinkáig, de csak készpénzért, ugyanis adomány lesz belőle. Én ezt a helyet felértékeltem, jó szívvel, ajánlom is mindenkinek, nem tudom, milyen szlovák vér folyik bennem,, állítólag nem sok, mint kiderült, inkább skandináv a génállományom, de jó itt lenni, csak nézelődni és megcsodálni ezt-azt. De ezt a fílinget biztos nem tudnám elérni egy kotkodácsoló nyugger-csoporttal, vagy visítozó gyerekhaddal övezve látogatás közben.