Egy emberi vetület

Különösen jólesett ez az abszolút emberi szó, mondat, gondolat, egy Homo Sapiens járt errefelé, és annak a nyomát látjuk talán... Maga az emlékmű nem túl szép, nem valami felemelő, de az, ami rá van írva, messze veri a témában mindenfelé fellelt társait. Egy olyan korban, amikor a Küküllőtől a Lajtáig hullámzik a propaganda gyártotta gyűlölet, itt meg kell állni, meg kell hajolni, kalapot levenni. Nem magyarokról van szó, semmiféle Patrona Hungariae nem zokog teátrálisan a kövön, az itt elesett lengyel, német, szovjet katonákról emlékezik meg, azaz bárkiről, aki ebben idióták játszmájában életét veszítette e tájon. Lejtős az emlékmű köve, lecsorog rajta az embertelen revizionizmus, sovinizmus, irredenta ökörségek és belehullanak az avarba. Maradjanak is ott.