Mondjuk, a falusi kocsma-jelleg erősebben dominál. Az előtérben az ilyenekből ismert egyenarcok, az ide-oda letámasztott, leültetett svájcisapkás, melósruhás, sörösüvege felett üveges szemmel a múltba megragadó rögvalóság kitömött figurái. Aztán van egy terem, ahol ehetőbb a belső tér, oda leültünk, de nem is volt rossz hely, a szomszéd asztalnál egy nagyobb létszámú romacsalád valami gyorskajákat tömött magába. Vártunk, vártunk, aztán egyszer csak előjött a hölgy a pult mögül, elnézést kért, mondtuk, hogy ennénk valamit, erre mondta, hogy na, az nem itt van, hanem hátul az étteremben. (? ? ? ) De hát itt esznek a szomszédok. Az más, az a kiskonyháról van. Ok, akkor a klotyófolyosón át kell menni a hátsó helyiségbe, na, az már tényleg még egy fokkal éttermebb, és az előjövő másik hölggyel közöltük, hogy már a ház előtt a kistáblán kinéztük magunknak a babgulyást, azt kérnénk, Egyébként az étlap elég tömör, de velős. És jött is a babgulyás, teljesen rendben is volt, az étteremmel sincs semmi bajom. Különleges módon működik, a két hölgy előre-hátra rohangászik a két egység között, hozza-viszi az információt, mert fizetni meg csak elől lehet a pultnál, tehát például itt nem rendelhetsz italt az ételhez, mert az csak elöl lehet, meg fizetni is ott, aztán visszajöhetsz enni. . . Na, mindegy, nem bántom a helyet, ők tudják, miért így szeretik ezt csinálni, mi megettük a babgulyást, előrementem, fizettem, körtelevet is vettem, lassan megszoktuk, mint új lakó a helyi szokásokat, szóval, ehetsz itt, ha akarsz, és ekkor nem kell keresgélned. Megjegyzem, a környék nem hemzseg az éttermekben, meg kell becsülni, ha találsz valahol egy nyitottat és egyél ott.
